Tavasz
Itt van végre, megjött közénk, a boldog kikelet.
A természettel minden ember együtt ünnepel.
Zsendül a fű, kibújik az első kis hóvirág.
Rügyezni kezdenek a gyümölcsfák és az orgonák.
A csermely cserfesen csobogva fut-szalad tova.
Hisz elolvadt a téli hó, nem áll az útjába.
Zúgva-zsongnak a bogarak föl-le a határban,
s gyűjtik a szorgos méhek a mézet a kaptárba.
A fecskék a hosszú útjuk után hazatérnek.
A gólyák a háztetején vígan kelepelnek.
A nap sugaraival meleget küld a földre.
Az azúrkék ég színét szivárvány veszi körbe.
De ha a májusi fagy rátámad a világra,
hirtelen a sok virág a szirmait bezárja.
Az állatok, s a bogarak dideregve fáznak.
Az élőlények mindenhol a jó időre várnak.
A természetnek rendje, hogy megújul az élet,
ezzel biztatást adhat az emberi reménynek.
Azt tanulhatjuk belőle, hogy újra kezdhetünk.
Legyen ez a megújulás a közös ünnepünk!
Budapest, 2002 ápr. 22.
Az élet csodái
A természet változatossága.
Tavaszi rét színes vadvirága.
Zöld erdőnek harmatos levele.
Öreg fának göcsörtös gyökere.
Az állatok minden mozdulata.
A tarka lepkék hamvas hímpora.
Madarak szárnyaló repülése.
A halak cikázó merülése.
Az emberek sokféle fajtája.
A jellemük eltérő mássága.
A bőrszínük összevegyülése.
Tehetségük kifejeződése.
Az élet ezernyi árnyalata,
a Teremtőt áldja, magasztalja.
Budapest, 2001 nov. 22.
Szentendre
Óh, Te gyönyörű, ódon kis város Szentendre.
A Dunakanyar láncának legszebb gyöngyszeme.
Boldoggá tesz, hogy ide köt minden érzelmem.
Büszkévé, hogy itt fejlődhetett az értelmem.
Színpompás falaid közt vidáman tanultam.
A nehéz leckét is sokszor fejből fújtam.
Nem csak a tudás kulcsát adtad a kezembe.
A szereteted mélyen bevésted szívembe.
A művészet csodálatát belém nevelted,
Mert több nemzet stílusát jól összekeverted.
Ez adja szépséged, s az önzetlen képesség,
Hogy nálad otthonra lelhet minden kisebbség.
A város jó hozzám is, nem hagynám el soha,
Mert Ő sem volt velem gonosz vagy mostoha.
Hisz befogadtak engem, szerettek is talán
Bármit hoz számomra, ezután a magány.
Azt nem felejtem el, hogy itt nevelkedtem,
Még ha a betegségem száműzött is innen.
Köszönöm hát Neked, hogy gondos voltál hozzám,
Hisz számomra Te vagy az eltűnt fiatalság.
Budapest, 2001 máj. 9.
Emlékezés
A sorsom oly messzire vitt, kedves kis falumtól.
Nem felejtem emlékeit, a boldog gyerekkort.
Sok búbánat ért azóta, nehezebb az élet.
De a szívem visszahúz hol csak jó dolgok értek.
Sátortetős házainkban derűs munka zajlott.
A szorgalom és a becsvágy sok hátat meghajtott.
Mégis este vacsoránál, ha víg beszéd zajlott.
A meghittség az embernek boldogságot adott.
Összetartó szeretetben laktak ott a népek.
A gyerek a családjában biztonságot érzett.
Elfelejteni nem tudom, hisz ma is ez táplál.
Felnőtt fejjel szülőföldem néked, küldöm hálám.
Budapest, 2001 jan. 7..

